Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Franci története 1.

2010.04.01

Franci története még megszületése előtt kezdődik…

Történt egy szép 2008. novemberi este, hogy a net-en kutakodva kiváncsiságból megnéztem mi is az a hovawart (hova-micsodaaaaa?). Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Na, attól a pillanattól kezdve elmondhatom, hogy gyakorlatilag függő lettem. Nem telt el úgy nap, hogy ne böngésztem volna valamelyik kennel oldalát, hogy még jobban megismerjem ezt a fajtát, képeket néztem, videókat, ki tudja hányszor. Aztán annyira belelkesültem, hogy mindenképpen eldöntöttem, hogy legalább egyszer az életemben lesz ilyen kutyám, az biztos.

Utánanéztem, hogy akkor hol voltak kölykök. Fel is hívtam a kennel tulajdonost és meg is beszéltem egy időpontot, hogy élőben is láthassak egy hovit. Aztán nem egyet láttam, hanem 5-öt, illetve a piciket akik akkor voltak 3 hetesek és tündérek voltak nemcsak ők, de a nagyok is. Sőt, a nagyok olyan hízelgőek voltak és bújósak, hogy csak lestem. No meg aztán az a selyem puha szőr !!!! Ez a találkozásom a hovival olaj volt a tűzre, tehát nem az volt a kérdés már, hogy lesz-e hovim, hanem hogy mikor. Ugyanis ha én egyszer valamit beleteszek a fejembe, az onnan nem jön ki, csak ha megvalósul. 2009. januárjában ismét felhívtam ugyanazt a kennelt ahol voltam, hogy megtudjam terveznek-e 2009-re is almot. Nem szerettem volna elkapkodni semmit, azért nem hoztam el az akkori alomból kölyköt, mert nem éreztem magam késznek még a feladatra. Ugyanis az ismertetőkből és leírásokból rájöttem, hogy valójában pont úgy ahogy a fajtaismertetőben is szerepel, nem nekem lesz „egy” kutyám, hanem a kutyának leszek én az embere. Elgondolkodtató…. Szomorúan konstatáltam, hogy nem terveztek 2009-re almot. Párom , akinek Francit köszönhetem, mert tőle kaptam, látva a szenvedélyemet és szomorúságomat, egy szép nap azt mondta, hogy hajrá… vagyis gyerünk, legyen egy hovawartunk.  Így aztán 2009. februárjában elmentem egy másik kennel tulajdonoshoz is, hogy újabb élményekkel legyek gazdagabb. Lettem. Újabb csodálatos 5 hovi vett körül minket Flórával, Párom lányával. Ugyanis Ő részt vett és vesz ma is az én hovi őrületemben és segít nekem sokat a véleményével, jelenlétével, elkísér hovis találkozókra, kutyasuliba. Ez a kennel a Pusztai-Pandur Hovawart kennel és Franci végül innen származik. Nagyon nagy köszönet illeti meg Erikát a kennel tulajdonosát, ugyanis iszonyatos türelemmel fogadott és fogad ma is minden telefonhívásomat, kérdésemet, nyűgömet, bajomat, kíváncsiságomat, „csakúgy” hívásomat. Szóval végül úgy döntöttem, hogy tőle lesz kutyim és mivel tervezett is fedeztetést tavaszra, én azon nyomban le is foglaltam egy rajzos szukát. Még meg sem fogant, nem is lehetett tudni mi lesz a fejlemény, de én tudtam hogy 1 rajzos szuka tuti kell majd legyen és addigra pontosan tudtam, hogy az én hovim hogy fog kinézni. Lány lesz, rajzos, nagy bundával, nagyon zászlós farokkal, szép zászlós mellső lábakkal, mélybarna szemekkel, kicsit anyura, kicsit apura, kicsit anyu-anyukájára-apukájára fog hasonlítani. Aztán jött a hír a sikeres fedeztetésről, majd ultrahangfelvételről és legvégül jött a telefon 2009. 06. 08-án délelőtt, hogy a kölykök megszületettek. Igaz csak hárman, de 1 rajzos szuka van és kell-e? Naná, hogy kell, Ő AZ !!!! A MI HOVINK !  :-)

Aztán amikor személyesen is láttam.... na az volt a tökéletes pillanat. Végig tudtam kísérni a fejlődését szinte az első pillanatoktól kezdve, ismét hála Erikának.

Franci 2009. június 08-án született Pusztai-Pandur Fantázia néven. A Franci nevet Párom adta neki, így szólítjuk. Anyukája Pusztai-Pandur Amidala, Apukája Pusztai-Pandur Valdó. Testvérei Füge „Démon” és Fibis „Bonni”. Franci 9 hetesen költözött hozzánk, nagyon vártuk! Mivel már akkor volt egy kutyink, Maya – tacskó és spániel keverék – izgatottak voltunk, hogy ő mit fog szólni az új jövevényhez, de mivel Maycika igen intelligens kis jószág, túlságosan nem is féltünk. Természetesen mint utólag kiderült nem is kellett félni, mivel egyből érdeklődő volt és gyakorlatilag azonnal felvállalta a pótmama szerepét. Nagyon-nagyon okos kis jószág és tüneményesen terelgette az akkor még pici Francit. Az állatkák nagyon csodálatosak tudnak lenni, ez az eset is ezt igazolta.

Azóta rengeteg vicces és szép pillanatot élhettünk és élhetünk meg vele, illetve velük, persze vannak kellemetlenebbek is, mint pl. szétrágott ez meg az, kiásott ez meg az, de melyik kiskutya nem csinál ilyet? :-)

Franci e sorok írásakor 10 hónapos és mondanom sem kell, hogy pont olyan lett, mint ahogy azt az éteren keresztül szinte beleszugeráltam... kislány, rajzos, nagy bundával, nagy zászlós farokkal, szép zászlós mellső lábakkal, mélybarna szemekkel, leginkább anyura hasonlít, de a bundája apué és kicsit anyu-anyukájára-apukájára is hasonlít... :-) és az élet ami elkezdődött, folytatódik….